Pezsgő tárolása
Mivel a pezsgők a degorzsálást követően befejezték alapvető fejlődésüket, általában nem célszerű ilyen borokat vásárolni hosszú tárolásra. Amikor egy Pezsgő Amikor elhagyja a pincészetet, gyakran már elérte optimális érettségét. Az évjáratmegjelölés nélküli pezsgő a második erjedés után legalább 15 hónapot (gyakran 3 évet vagy még többet) tölt a termelő pincéjében. Egy évjáratos pezsgő legalább 3 évet tölt a pincében, mielőtt kiszállításra kerül. Azonban még az olcsó pezsgők is könnyen tárolhatók még két-három évig (megfelelően!).
Egyes csúcspezsgők esetében könnyen előfordulhat, hogy a hosszabb pincetárolás további minőségi árnyalatokat eredményez (lásd még: évjáratos pezsgők). Ez azonban inkább a kivétel. Néhány neves műértő azonban szilárdan meg van győződve arról, hogy például egyes Blanc de Blanc-k néha csak tíz (vagy még több) évnyi tárolás után fejlődnek optimálisan. Különleges Évjáratok ismertek, amelyek több mint harminc év elteltével gyakran elvesztették buborékjaik egy részét, de még mindig kiváló pezsgőként mutatkoznak be (gyakran az immár mély arany színükben).
A pezsgő különösen nem szereti, ha 15 foknál melegebb helyen tárolják, vagy ha nem sötétben. A legkényelmesebbnek 10 fok körül érzi magát. A pezsgő (más borokhoz hasonlóan) szintén másképp fejlődik 10°-15°C körül folyamatosan, sötéten és mélyen a mészkőszellőzőkben a Pezsgő mint az otthoni pincében, ahol az évszakoktól függő, 10-25 °C-os hőmérséklet-ingadozás sajnos gyakran elkerülhetetlen. Egy bor általában sokkal gyorsabban "fejlődik" 20°C-on, mint 10°C-on (azt beszélik, hogy a bor néha háromszor-négyszer gyorsabban "fejlődik" 10°C-onként). Így tíz év tárolás után egy borász hűvös pincéjéből származó pezsgő (vagy bármely más bor) más ízeket mutathat, mint ugyanez a pezsgő, amely otthon, a pincében jelentős hőmérséklet-ingadozásnak volt kitéve - különösen, ha a jelentős hőmérséklet-ingadozások naponta, kirívó módon (10°C és 20°C között) jelentkeznek, ahelyett, hogy az évszaknak köszönhetően enyhe, enyhe ingadozásokkal járó, óvatosabbak lennének. Az otthoni bor már régen megromolhatott, míg a borász hűvös pincéjéből származó bor még mindig csodálatos ízű lehet.
Ezért érthető, hogy egyes borkedvelők, akik otthon nem tudnak optimális tárolási körülményeket biztosítani például a (néha igen értékes) pezsgőiknek és burgundiaiknak, a klimatikusan kedvezőtlen körülményeket vagy egy klímaberendezéssel kompenzálják valamelyest, vagy vásárolnak egy olyan borklíma-szekrényt, amely optimális hőmérsékletet és páratartalmat biztosít (lásd még borklíma-szekrény).
A vakító neonfényű megvilágítású pincék szintén nagyon kedvezőtlenek. A napfény és a neonfény ultraibolya tartalma néhány nap alatt negatívan befolyásolhatja egy gyönyörű pezsgő ízét! Kemény és "tisztátalan" íze lesz. Az így tárolt pezsgők azonban megfelelő tárolás mellett idővel gyakran helyreállnak.
Mindenféle pezsgőt vízszintesen kell tárolni, hogy a természetes parafa ne száradjon ki! Az évek során a pezsgő dugók sajnos veszítenek eredeti rugalmasságukból, és egyre inkább alkalmazkodnak a palacknyak átmérőjéhez (lásd még dugó). A borral való folyamatos nedvesítés hatására a parafa alapanyaga némileg kitágul, és így hosszú távon jobb tömítést biztosít. A pezsgők természetüknél fogva is mindig jelentős nyomás alatt állnak. A csapdába esett szénsav gyakorlatilag a legjobb "menekülési útvonalra" invitálja a függőlegesen tárolt palackot. A "baljós parafa ördögöt" (TCA) az álló tárolással sem lehet megelőzni, mivel a pezsgőt (vagy bármely más bort) már tárolhatták fekve kisebb-nagyobb ideig akár a gyártónál, akár a szállítás során és/vagy a kiskereskedőnél a vásárlást megelőzően. A "parafahibát" vagy a "TCA-val fertőzött bort" nem lehet "visszacsinálni" vízszintes helyzetben történő tárolással. A parafahibák egyébként is meglehetősen ritkák a pezsgők között.
További tippek:
*Vibrációk
A rezgéseket el kell kerülni! Különösen a városi helyszíneken ez gyakran nem könnyű. A mosógép például, mint a pezsgő szomszédja tabu!
*Növényeket és gyümölcsöket tilos szomszédként fogyasztani! A borok értékes dugói semmiképpen sem válhatnak a penész új otthonává.
*Smells
A festékek, oldószerek, fűtőolaj vagy más erős szagok hosszú távon károsítják a bort. Még ha a bor nem is volt közvetlenül érintve, ezek a szagok rányomták bélyegüket a palackra, a zárásra és a címkére. Az ínyencek gyakorlott orra valószínűleg már a bor megkóstolása előtt kellemetlenül érzékeli ezeket a palackszagokat.
*Páratartalom
Tároláskor kb. 70 % páratartalom az ideális a dugók számára.
*Törött üvegek
A felbontott palackok speciális kupakkal két napig tárolhatók a hűtőszekrényben A pezsgők hosszú távú "tartaléktárolása" a hűtőszekrényben azonban nem ajánlott! Ettől a bor állottá és unalmassá válhat (ha muszáj, tárolja az alsó rekeszben).
*ezüstkanál a torkon?
A nyitott pezsgősüveg nyakába dugott kanállal való trükk, hogy tovább tartsa életben, nem sokat vagy semmit sem ér. A kanál csak akkor szolgál rövid távú hővezetőként, ha az üveget azonnal a hűtőszekrénybe helyezzük. Így a pezsgő egy kicsit gyorsabban lehűl, és rövid időre egy kicsit kevesebb szénsav távozik. Néhány nap után a hűtőben az ezüstkanállal ellátott pezsgő ugyanolyan lapos, mint az ezüstkanál nélküli pezsgő. Bízzon inkább az olyan csinos zárókban, mint az itt láthatóak.
*Old and young
Az öreg pezsgők tárolása néha némileg másképp értendő, mint más boroké. Ennek oka, hogy a borászok néha értékes, régebbi évjáratot szállítanak a kereskedőknek a pincéjükből, amelyet azonban csak nemrég degorzsáltak. Lehet például egy palack 71-es évjáratú, finom pezsgő, amely több mint 30 évig pihent a borász pincéjében ideális klimatikus körülmények között, de csak nemrég degorzsálták, adagolták a megfelelő mennyiséget, és végül el is dugaszolták. Lesz egy "71-es" is, amely talán csak hat évig pihent a borseprőn, és ezután került a kereskedőkhöz. Sok szakértő egyetért abban, hogy az egyik 71-es és a másik 71-es - mindkettő megfelelő tárolási körülmények között - ma már jelentősen eltérő ízű és illatú lesz.
*Palack mérete
A magnum palackot tartják a tároláshoz előnyben részesített palackméretnek. Másodlagos normál palack (lásd még palackméretek).
*Tárolási évjáratok
A rajongók a következő évjáratokat szeretik tárolni: 1996, 1995, 1990, 1989, 1985, 1983, 1971, 1969 (lásd még Champagne évjárat).
*A nagymamánál talált régi pezsgő! Még mindig ehető?
Gyakran hallani ehhez hasonló kérdéseket. Természetesen az ilyen kérdésekre nem lehet egyszerűen válaszolni (a pezsgő megkóstolása nélkül). Ha a palack a sötét, hűvös pincében szunnyadt, és ráadásul kiderül, hogy például egy 1971-es évjáratú pezsgőről van szó, akkor sok minden utal arra, hogy a pezsgő még mindig nagyon jó lehet. Ha egy húsz vagy harminc éve szunnyadó, évjárat nélküli pezsgőről van szó, akkor teljesen bizonytalan, hogy a pezsgő még fogyasztható-e vagy (inkább) nem. Ha mindkét pezsgőt egy garázsban találták, nem pedig egy hűvös pincében, akkor feltételezhető, hogy mindkét pezsgő kevéssé vagy egyáltalán nem használható.
Bár egy régi, értékes pezsgő felfedezése mindig örömteli esemény, a vásárlás néha kockázatos. Bár a jó hírű kereskedőtől (vagy akár magától a borásztól) történő vásárlás általában megfelelő tárolásra is utal, ma már sok régi pezsgőt magánszemélyek is kínálnak az interneten nyilvános árveréseken, de a korábbi tárolási körülmények gyakran teljesen ismeretlenek.
*A régi évjáratú pezsgők értékesnek számítanak?
Az évjárattól, a ház nevétől és a tárolástól függ. A különleges palackok (lásd Champagne Art) szintén keresettek.
Néhány régi pezsgő nagyon értékes. A híres Christie's aukciósháznál például a Veuve Clicquot Brut 1949 hat magnum palackja $ 9 200 amerikai dollárért kelt el nem sokkal a múlt évezred vége előtt. Három palack 1964-es Dom Pérignon $1,139 USD-t. Egy palack Heidsieck Monopole Goűt Américain 1907, amelyet egy 1916-ban elsüllyedt svéd hajó roncsából mentettek ki, $4,068 USD-t hozott. Ezt a pezsgőt 61 méter mélyen, a tengerfenéken tárolták több mint 80 éven át állandó, 4,5°C körüli hőmérsékleten, és a jelek szerint még mindig nagyon jól emészthető volt. Ezek az árverési árak azonban még a 2000-es év előtt születtek, és így az új évezred beköszönte előtti izgalom előre láthatóan felpezsdíthette őket. A roncsból származó palack kivételével a pezsgők nyilvánvalóan közvetlenül a pincéből érkeztek.
Időközben a pezsgőárak reális szintre estek vissza. A nagyon különleges pezsgők esetében azonban általában továbbra is a három számjegyű összegek maradnak a szabály.
A pincekönyv
A pincekönyv egy olyan könyv, amelyben a következő adatokat rögzítjük:
* a palackok teljes száma
* a palackok száma fajtánként
* az adott fajta vásárlásának időpontja és helye
* a vételár és a lehetséges eladási ár
* a pincében lévő összes palack teljes ára
* when you tasted it
* a megfelelő fajtáról szerzett benyomások
* melyik barátaiddal melyik fajtát ittad
* az adott fajta eltarthatósági ideje (években)
* melyik állvány (polc) melyik fajtát tartalmazza.
A pincekönyv tehát segít rendet és áttekinthetőséget teremteni a pezsgőpincében.
Aki a pezsgőpincét professzionálisan szeretné kezelni, annak ezért a legfontosabb adatokat a pincekönyvben kell rögzítenie, hogy bármikor hozzáférhessen.
Végül meg kell jegyezni, hogy a pincekönyvet mindig ugyanazon a helyen kell tartani, hogy szükség esetén gyorsan kéznél legyen. Ezenkívül nem szabadna mindenkinek megengedni, hogy betekintsen a pincekönyvbe, mivel az gyakran nagyon bizalmas és személyes bejegyzéseket és jegyzeteket tartalmaz.