Parafa

A pezsgőkbe csak a legjobb természetes dugókat szerelik. A parafa Spanyolországból, Portugáliából és a nyugat-mediterrán térségből származik. A botanikusok szerint a parafa a parafatölgy (Quercus suber) kérge, amely akár 350 éves is lehet.

A tölgyeket körülbelül 25 év után hámozzák ki először. Ez a parafa azonban nem alkalmas palackos dugók gyártására. Ennek oka, hogy tisztátalan szaga és íze van. A parafatölgy csak 8-15 évvel később termel megfelelő parafát, amelyet aztán még körülbelül 9 hónapig tárolnak. A parafa minősége vizuálisan a pórusok száma és mérete alapján mérhető: Minél nagyobbak a pórusok, annál rosszabb a minőség.

ImageA pezsgősdugó eredetileg hengeres alakú, mint a normál borosdugó, de körülbelül három centiméter átmérőjű. A parafaszövet sűrűn tömött sejtekkel, amelyek víztaszítóak, levegővel töltöttek és rugalmasak. A négypofás dugó a dugót körülbelül két centiméteresre szorítja össze. A dugót ezután mechanikusan, körülbelül két centiméter mélyen behelyezik a palack nyakába. Az ezt követő tágulás biztosítja a palack nyakának különösen vízlepergető sűrűségét. A dugónak ezek az egyedülálló tulajdonságai ideálisak a pezsgő lezárásához, mivel nem csak a nedvességről van szó, hanem az értékes szén-dioxid távozásának megakadályozásáról is. A pezsgő dugóját emellett egy kis "fémkupakkal" (plakettel) látják el. Ez megvédi a dugót attól, hogy a drót elvágja. Ezután kerül rá a hagyományos drótkosár, amely további védelmet nyújt.

A dugót gyakran teszik bűnbaknak más borhibákért, amelyeket maga a bor vagy annak helytelen tárolása okoz. Valójában azonban a dugó néha a korkton okozója lehet. Ennek egyik oka az, hogy gombák kúsznak be a parafa szövetébe, anyagcseretermékeket bocsátanak ki, és a borban a parafon kémiai előanyagát termelik (lásd még "A parafa ellenségei" alább).

A valódi pezsgő dugóján a "Champagne" feliratot kell feltüntetni. Az évjáratos pezsgőkön szintén fel kell tüntetni az évszámot.

A kinyitott palack dugójának alakja azt is elárulja, hogy mennyi ideig volt a palackban:

Kép* Ha az alján széles, akkor csak rövid ideje van a palackban (valószínűleg kevesebb, mint egy éve). Az ilyen típusú dugót juponnak nevezik.
* Ha a talpa keskeny marad, akkor a pezsgő régebbi, és ezért már régen dugaszolták. Az ilyen típusú dugót Cheville-nek nevezik.

A pezsgősdugókat általában két további természetes parafa koronggal látják el az alján (ezt a végdarabot "miroir"-nak nevezik). Ezek a korongok további folyadék- és széndioxid-gátként szolgálnak.

A pezsgősdugó szabad repülésének világrekordja 54,18 méter (Woodbury Vineyards, New York állam, USA).

A parafa ellenségei

ImageA gyártók klórt és SO²-t használnak a dugók sterilizálására. A fehérítési folyamat során a mikroorganizmusokkal és a klórral kémiai reakciók léphetnek fel, amelyek (kellemetlen) aromás anyagokat okozhatnak. A TCA (triklóranizol) nevű anyagot tartják a hírhedt parafaíz fő okozójának. Idővel a bor az érintett dugókkal való érintkezés révén magába szívja ezeket a (nemkívánatos) ízjegyeket (parafa bűz). A korszerű parafakereskedő cégek ma már többek között GC/MS (gázkromatográf tömegspektrométerrel) vizsgálati rendszereket használnak, amelyekkel a parafa dugókban lévő TCA-maradékok legkisebb mennyisége is kimutatható. A pezsgőházak, kicsik és nagyok egyaránt nagy gondossággal járnak el az új dugók kiválasztásakor. A Mumm pezsgőház például minden újonnan szállított dugót egy költséges tesztnek vet alá: először 200 palackot zárnak le ezekkel az új dugókkal, majd 6 hétig tárolják őket. Ezeket a pezsgőket ezután felbontják, és a ház borászai alaposan megvizsgálják. Ha a 200 palackból háromnál több mint három palackban felmerül a "dugóhiba" gyanúja, a teljes dugószállítmányt visszautasítják.

A penész szintén nagyon veszélyes a dugókra, amely a nem megfelelő sterilizálás, a nem megfelelő szállítás és/vagy a bortermelőnél történő kedvezőtlen tárolás miatt kerülhet a borok közé. Ezenkívül a penész később megfertőzheti a borkedvelők magánraktárait is, akik vagy nem tartják be a fontos tárolási szabályokat ("nem tároljuk gyümölcsök mellett", például), vagy sajnos más okokból kénytelenek borukat meglehetősen kedvezőtlenül tárolni. Szerencsére a bor távoli rokona, a szerény ecet viszont a penész ellenségének számít.

Egy másik veszélyes ellenség a parafa moly (Nemapogon cloacellus). Ez a kis méretű (kb. 7,5 mm hosszú) moly a parafát ideális szaporodási helyként értékeli tojásai számára. Az így keletkező hernyók (parafa hernyó) a parafát táplálják, amely így gyakran elveszíti a tömítését (a bor sajnos általában tönkremegy). Amellett, hogy magát a parafát is meg kell vizsgálni, a palack nyakán vagy alján található apró "parafa morzsák" is jelzik, hogy probléma lehet e tekintetben. Szerencsére a pezsgők legalább némi védelmet nyújtanak e kellemetlen dolgok ellen: a szoros drótkosár, a kapszula, valamint a szép ónfóliás kupak jelentősen megnehezíti a moly számára a hozzáférést. A szerző szerint a pókokat is meg kell tűrni a táborban bizonyos körülmények között, hiszen számukra ez a lepke is kedvence lehet.

A parafa mint szerencsehozó

kork-bottom.jpgEgy régi hagyományt mutathat be a vendégeknek a tálaláskor, ha óvatosan bemetszést ejt a dugó alján, beletesz egy tetszőleges érmét, és ezt a kombinációt átadja valakinek. Amíg az érme és a dugó együtt marad, addig a legenda szerint az átvevő szerencsés lesz.

Az a hír járja, hogy amikor a pezsgős dugót egy hölgynek ajándékozzák, csak három éjszakát kell eltöltenie a dugóval a párnája alatt, mielőtt álmodik arról a férfiról, akihez végül feleségül megy!