Vintage pezsgő

Az évjárat nélküli pezsgőkkel ellentétben az évjáratos pezsgő kizárólag egy adott évjárat alapboraiból készül. A megfelelő évszámot a palack címkéjén tüntették fel.

Az évjáratos pezsgőket elméletileg csak azokban az években készítik, amikor a szőlő minősége általában olyan, hogy önmagában (más évjáratok borával való keverés nélkül) egy csodálatos pezsgőt ígérhet, amely az adott évjárat sajátos identitásával rendelkezik. Ez a pezsgő most "jobb", mint egy évjárat nélküli pezsgő? Néha igen, de aligha mindig. Ez azonban kiszámíthatóan "más", mint az ugyanattól a pezsgőháztól származó "több évjáratú testvérei". Ragaszkodik saját ízének egyéniségéhez, amelyet a természet alakított ki az adott év szőlőjében. Pontosan ez az évjáratú pezsgő sajátos egyénisége az, amelynek tanulmányozása sok ínyencet gyönyörködtet.

Minden évben olyan szőlő terem, amely a kiszámíthatatlan tényezők, mint a nap, az eső, a fagy, a jégeső, a kártevők és a gombák összjátéka miatt egyszerűen mindig egyedi. Téves azt gondolni, hogy mivel kevés vagy egyetlen ház sem jelent be évjáratú pezsgőt, ezért az adott évben valószínűleg rossz borokról van szó. A pezsgőkészítés igazi művészete évszázadok óta a bortalan pezsgőkben rejtőzik. Minden évjárat egyedi "szőlőidentitást" biztosít, amely más évjáratok boraival ügyesen összekeverve a ház hagyományos ízvilágának megfelelő és fontos eleme lesz a jövőbeni pezsgőkben. A címkével nem jelölt évjáratú pezsgők tehát valójában nem "évjárat nélküliek", hanem inkább "több évjáratú pezsgők", amelyek a legjobban megtestesítik a Champagne hagyományos lelkületét.

Champagne a különböző mikroklímák összetett mozaikja. A különböző termőhelyek és szőlőfajták, valamint a különböző talajviszonyok minden évben a szőlőminőségek széles skáláját eredményezik. Míg a szőlőtermelők többsége úgy dönthet, hogy a szüret után nem készít évjáratos pezsgőt, Champagne más területein is lehetnek olyan szőlőtermelők, akiknek a szőlője indokolja az évjáratos pezsgő előállítását. Így előfordulhat, hogy egy adott ház egy évjáratú pezsgője egyszerűen kiemelkedő, még akkor is, ha magát az évjáratot a szakirodalom általában nem tartja különösebben figyelemre méltónak. Itt-ott persze akadnak olyan borászok is, akik néha szemet hunynak, és meglehetősen alkalmatlan szőlőből készült évjáratú pezsgőket jelentenek be. Ennek oka egyértelmű: az évjáratos pezsgők általában (jelentősen) drágábbak a piacon, mint a nem évjáratos pezsgők.

Nincs olyan rögzített képlet sem, amely előre kiszámíthatná a betakarítás minőségét. 1985 tavaszán például a fagy 2000 hektárnyi szőlőt pusztított el. Ezt szokatlanul hűvös nyár eleje követte. Aztán váratlanul szeptemberben és októberben hőhullám volt. Az eredmény egy kis termés volt, de kiváló minőségű. Az 1982/83-as termés viszont két egymást követő évben is bőséges termést és kiváló minőséget jelentett. A 2002-es év is izgalmas volt, mivel a nap későn, de még időben és bőségesen megmutatta magát. Claude Taittinger az Taittinger-től meg van győződve arról, hogy 2002 talán az elmúlt tíz év egyik legjobb évjárata volt.

A 2003-as év szintén érdekes tanulmány: Az év áprilisában csúnya fagy támadt, amely súlyosan érintette a korán rügyező chardonnay szőlőt. A remélt Chardonnay-termés fele megsemmisült. Ezt egy rendkívül forró nyár követte, amely 1822 óta a legkorábbi termést eredményezte. A Pinot Noir és a Pinot Meunier kivételesen egészséges és édes volt (magas alkoholpotenciál), de általában hiányzott belőlük a jellegzetes savtartalom. A chardonnay tőkék a szezon eleji csúnya fagyot követően túlélték, de a végén a fajtaelegancia szempontjából általában inkább gyengébb minőségűnek ítélték őket. A terméshozam viszonylag alacsony volt, de a szőlőtermelők általában nagyon elégedettek voltak a szőlő minőségével. A champagne-i különleges körülményekre való tekintettel az EU engedélyezte a borászoknak, hogy savtartalmat adjanak hozzá (1,5 g/l). A meglehetősen gyenge termés ellensúlyozására a C.I.V.C. szövetség engedélyezte a magas terméshozamú 1998-as, 1999-es és 2000-es évekből származó többletborok hozzáadását. 2006-ban az első nem évjáratos pezsgők a 2003-as évjáratú borokkal fognak megjelenni. Legkorábban 2007-ben jelennek meg az első 2003-as évjáratú pezsgők. Sok ház azonban nem fog bemutatni egy 2003-as évjáratú pezsgőt.

Minden egyes évjáratú pezsgőt a második erjedés után legalább három évig kell tárolni, mielőtt kiszállításra kerülne. Egy ilyen kijelölt évjárat terméséből legfeljebb 80% használható fel az évjáratos pezsgő készítéséhez. Legalább 20%-t fenn kell tartani (jövőbeli) házasításhoz (assemblage), hogy nem évjáratú pezsgőket hozzanak létre.

Ezenkívül egyes évjáratos pezsgők hosszabb ideig tárolhatók, ellentétben a legtöbb nem évjáratos pezsgővel. Néhány ilyen vintage pezsgő nem hagyja ki a lehetőséget, hogy a tárolás révén egy kicsit jobbá váljon. Így nem ritka az 5-10 éves sikeres tárolási időszak (bizonyos 30 év feletti évjáratok ma is nagyon keresettek). Több ház is árul vintage pezsgőket sokkal korábbi évekből. De még az évjáratos pezsgők esetében is eljön a pillanat - korábban és később is -, amikor "megmutatják a korukat" az ízlés szempontjából. Ezért fontos, különösen az ínyencek számára, hogy tájékozottak legyenek arról, hogyan fejlődnek az egyes évjáratok a tárolás évei alatt. Az elmúlt 30 év számos évjáratú pezsgője közül általában a következő évjáratokat értékelik különösen: 1996*, 1995*, 1990*, 1989, 1988*, 1985*, 1982, 1981, 1979, 1976, 1975, 1973, 1971*, 1970 ("*" = különösen népszerű).