Pezsgőspoharak

A tökéletes élvezethez megfelelő szemüvegre van szükség. A pezsgő élvezetének jelentős részét az illatok, a bouquet határozza meg. Ahhoz, hogy a csokor ne csak ideálisan alakuljon ki, hanem tartós is legyen, a pezsgőspoharaknak bizonyos kritériumoknak meg kell felelniük.

Az ésszerű pezsgőspohár színtelen, tiszta, vékony falú, enyhén gömbölyded és a teteje felé keskenyedő, klasszikus tulipán alakú. A pezsgőt soha nem töltjük majdnem csordultig, mint az ásványvizet vagy a limonádét, hanem legfeljebb alig több mint félig. Ez elegendő teret hagy az aromák kibontakozásához. Csak így lesz tökéletes élvezet. Minél magasabb minőségű a pezsgő, annál nagyobb legyen a pezsgőspohár. Ezért a pezsgőspoharak kínálatában nem egy pezsgőspoharat kínálunk, hanem megkülönböztetünk standard cuvée és vintage & prestige pezsgőket.

A boros és pezsgős poharak története teljesen ellentétes. A szőlőművelés története majdnem egyidős az emberiséggel.

A középkorban az Európában elterjedt forma az ivópohár volt. Bár a hegyes csésze (fuvola alakú), akkor még fémből készült, már a gall-római kultúra idejéből, a 3.-4. századból ismert és népszerű volt.

Az üvegfúvás művészetének feltalálásával változás állt be abban, ahogyan a bort pohárból fogyasztották. A legrégebbi ismert lelet 982-ből származik, és Muranóból gyönyörű hegyes serlegek ismertek. Velence, a korai európai üveggyártás egyik központja, nagymértékben felelős az üvegművészet új tudatosságának kialakulásáért, és azóta az európai üvegfúvás Mekkájának tekintik. 1295-ben a velencei üvegkemencéket a Murano nevű kis szigetcsoportra száműzték. Hivatalosan tűzvédelmi okokból, de végső soron inkább az üveggyártás titkossága miatt. Az ismeretek jogosulatlan felfedését nem ritkán halállal büntették.

A 16. században a hegyes serlegek nagy népszerűségnek örvendtek Európában. Velencéből nagy mennyiségű muranói üveget exportáltak Hollandiába és Angliába. A 18. században a hegyes serlegüveg Franciaországban és Angliában széles körben elismert pezsgőüvegként vált ismertté. Ez volt a pezsgő divatos üvege.

A tál alakú poharak már 1663 körül léteztek. Ezeket a tál alakú poharakat - szintén velencei üvegfúvók - kifejezetten Buckingham hercege számára készítették. A tálakat kizárólag pezsgő fogyasztására tervezték, amely akkoriban még csendes bor volt. A mai pezsgőt csak Dom Perignon bencés szerzetes találta fel, aki a Saint-Pierre d'Hautvillers apátság pincemestereként dolgozott, egy kezdetben inkább szerencsétlen véletlen folytán. A tálforma népszerűsége, a pezsgő esetében, több mint 200 év alatt egyre nőtt, de soha nem tudott igazán érvényesülni.

A leghíresebb tálak a 18. századi Sèvres-i porcelánból készültek. Ezek díszítették a Château Rambouillet tejüzemét. A Château Rambouillet 1783-tól XVI. Lajos francia király és Marie Antoinette királyné magánrezidenciája volt. A legenda szerint a pezsgőtálak azért váltak híressé, mert Marie Antoinette királyné (1755-1793) kebléről mintázták őket.

Az igazi pezsgőrajongók manapság már soha nem használnának pezsgőtálat vagy pezsgős serleget a pezsgő élvezetéhez. Mindkét forma teljesen alkalmatlan a pezsgőhöz, még inkább a pezsgőhöz. A pezsgőspohár túlméretezett felületével különösen a buborékok túl gyorsan távoznak, a buborékcsokrot nem lehet megragadni, és a pezsgő a szükségesnél sokkal gyorsabban melegszik fel. Ha választania kell a kettő közül, akkor a hegyes serleg mellett döntsön. Ez is csak gyenge vészmegoldás, de a kettő közül a jobb.